Magyar állampolgárság: részvétem

„A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kutatást végzett az erdélyi migrációs tendenciákról: a 2012 és 2014 közötti időszakra kiterjedő felmérés szerint az erdélyi magyarok zöme azért kéri a magyar állampolgárságot, hogy kivándoroljon. Nem történik meg tehát a »trianoni határok« visszavétele, nem Erdély »magyarosodik vissza«, még csak nem is »csonka Magyarország« nyer így. A magyar állampolgárságot igénylők ugyanis Nyugat Európába, vagy Amerikába igyekeznek. Minden szimbolikus és konkrét terv bukik, így az az eredeti (Erdéllyel szemben méltányosnak semmiképpen nem nevezhető) elképzelés is, hogy az erdélyi magyarok javítják Magyarország népességi mutatóit. Magyarország nem nyert, Erdély viszont vesztett a kettős állampolgárság bevezetésével. Igazi emberáldozat ez. (...)

Az emberveszteségen túl van egy jelentős politikai veszteség is: a kettős állampolgárság bevezetése óta eltelt években gyakorlatilag felszívódott az, amit az utolsó időszakban »nemzetpolitikának« nevezett a magyar közgondolkodás. A Fidesz-kormány hivatalba lépése után többrendben nagyívű támogatáspolitikai, kultúrpolitikai, gazdaságpolitikai (vö. az erdélyi Széchenyi-tervként bemutatott Mikó terv – hosszú ideje nem hallani róla) reformot hirdettek meg Magyarország határain túlra. Mindennek, szerencsés esetben, összhangban kellett volna lennie a kettős állampolgárság kiterjesztett intézményével. Tulajdonképpen ez, a nemzetpolitikai reform adta volna meg a kiterjesztés valódi tartalmát. A támogatások rendszere nem vált átláthatóbbá, mint korábban, viszont zsugorodott. Akadozva működik évek óta az oktatási-nevelési támogatása folyósítása – 2011-ben még csak késett a juttatás, és Orbán Viktor bocsánatot kért ezért, 2013-ban ötezer forinttal csökkent. Gyakorlatilag nincs, vagy alig látható a magyar kultúrdiplomáciai jelenlét. Magyarország a kettős állampolgárság bevezetésével kivonult Erdélyből, ami a társadalomszervezést, a kulturális érdekképviseletet illeti.”