„Notwithstanding”

„Az aktuálpolitikától elszakadva próbáljuk meg tágabb összefüggésben vizsgálni a helyzetet. A kormányzat alkotmányos mozgásterét illetően két felfogás létezik. Az egyik szerint a parlament szuverenitása korlátlan, amelyet nem korlátozhatnak közvetlen legitimitással nem rendelkező testületek – jellemzően leginkább a bíróságok. Emiatt ellenzik ebben a táborban az aktivista alkotmánybíráskodást is. A másik értelmezés a hatalom korlátozására összpontosít és azt állítja, hogy a parlament mozgástere széles körben visszaszorítandó. Ezzel összeegyeztethető az aktivista alkotmánybíráskodási felfogás is – akár az egyébként szabályszerűen elfogadott alkotmánymódosítás megsemmisítése is elképzelhető.

(...)

A kanadai modell lényege a »notwith­standing clause«, vagyis az alkotmányos intézmények közötti egyet nem értés feloldására szolgáló mechanizmus. Eszerint ha a bírói felülvizsgálat nyomán alkotmányellenesnek találnak egy törvényt, a kanadai parlament ötéves időtartamra felfüggesztheti az ítéletet, vagyis átmenetileg mégis hatályban tarthatja a törvényt. Nem szükséges tehát előre, általános jelleggel korlátozni a bírósági felülvizsgálatot, elegendő a politikailag kulcsfontosságú kérdések esetén jelezni a parlamenti egyet nem értést, és érvényesíteni nemcsak jogi, hanem más szempontokat is. Ezt a lehetőséget a gyakorlatban meglehetősen ritkán alkalmazzák Kanadában, ugyanis már puszta létezése is erősíti az alkotmányos szervek közötti párbeszédet. A rendszer másik nagy előnye: nincs szükség általános, előzetes korlátozásra, hanem utólag, egyedi mérlegelés alapján dőlhet el egy-egy alkotmányos szempontból is jelentős szakpolitikai ügy.