Úgy tesznek, mintha egy belső átalakítás után nyeretlen kétévesek vezetnék a Magyar Külügyi Intézetet
Így hergel a liberális sajtó!
Az univerzális értékeket képviselő emberi jogok korunk vallásaként működnek. Megvalósulásuknak azonban annyiféle módja lehetséges, ahányfélék mi, emberek vagyunk.
„A Századvég Alapítvány tavaly végzett egy közvélemény-kutatást, amely az emberi jogok magyarországi helyzetét vizsgálta. A fenti paradigma ismeretében nem meglepő, hogy az emberi jogokat a megkérdezettek 98 százaléka fontosnak vagy nagyon fontosnak gondolta. Magyarországon sincs tehát olyan, aki komolyan kivonná magát az emberi jogi gondolkodás hatalma alól – és ez éppen jól van így. Második felvetésként ebben a kutatásban arra kértük az állampolgárokat, hogy nevezzenek meg bármilyen konkrét emberi jogot. Ebben a tekintetben az eredmények finoman szólva is felemásra sikerültek. A 2000 fő megkérdezett 69 százaléka tudott erre a kérdésre legalább egy értékelhető választ adni, három emberi jogot pedig csupán 786 ember nevezett meg. Ezen túlmenően az is kiderült, hogy az emberek jellemzően nem a jogtudományi értelemben vett hierarchiában elöl szereplő emberi jogokat tudnak megnevezni, hanem inkább olyan jogokat, amelyek a mindennapi életükben őket közvetlenül érintik. Két nagy említéscsoport volt kirajzolható: az emberi méltósággal, egyenlőséggel, státuszbiztonsággal, valamint az emberi szabadsággal összefüggésbe hozható jogok. Emellett számos olyan jogot is felsoroltak a megkérdezettek (pl. demokrácia, testvériség, állam büntető hatalma), amelyek ugyan nem emberi jogok, de mind kulcsfontosságú a hétköznapokban.
Azt hiszem, ebből a rövid ismertetésből is látszik, hogy az emberi jogok gyakorlata, értelmezése, használata annyiféle, ahányfélék mi emberek a világban vagyunk – és ez így van jól. Az emberi jogok ugyanis jelenleg a szükséges jó szerepét töltik be mindennapjainkban. Az emberi jogok ezen kitüntetett szerepe azonban számunkra is felelősséggel jár: világos cezúrát kell húznunk, amelyben az emberi jogok univerzalizmusában megkérdőjelezhetetlen alapokat – például a kínzás abszolút tilalmát – elválasztjuk azoktól az elemektől, amelyek civilizációs szempontból eltérőek. Így nem fogalmazódhatnak meg olyan elvárások, amelyek az emberi jogok tiszteletéről kialakult civilizációs konszenzust megbontják.”