Kiszámíthatóság, stabilitás, nyugalom

„Mélységesen rávall a rendszer természetére, ahogyan támogatottságának ezt a számára váratlan, és a közvélemény-kutatásokban drámai hirtelenséggel visszaigazolt zuhanását kommunikálni próbálja. Maga Orbán Viktor viszi a prímet; szerinte »az utcai megmozdulások kampányhangulatúak, az intézkedéseket ért kritikák sem szakmai, hanem politikai indíttatásúak«. Mintha ez a tohuvabohu jelentene valamit. Egyrészt nem igaz, hogy a kritikák nem szakmaiak – hiszen épp a szakmai szervezetek és érdekképviseletek tiltakoznak, alapos érvekkel támasztva alá álláspontjukat. És ha egy politikát éppenséggel politikai alapon is elutasítanak, az alighanem természetes.

A miniszterelnök minden további megnyilatkozása hasonló színvonalú. És legfőképp velejéig cinikus. »Az országnak kiszámíthatóságra, stabilitásra, tervezhetőségre és nyugalomra van szüksége« – mondja az a kormányfő, aki az országnak mindezeket a szükségleteit mindmáig semmibe veszi, akinek regnálása alatt minden végletesen kiszámíthatatlanná vált. Az beszél arról, hogy a döntéseknek »az emberek bevonásával« kell megszületniük – mert »a magyar emberek azt viselik a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük« –, aki valójában évek óta mind több területen írja elő, hogyan kell élnünk. És az értekezik az Európai Unió gazdaságának miránk is kiható kríziséről, aki a saját »unortodox« módszereivel egyrészt eljátszotta a befektetők bizalmát, másrészt értelmetlen és indokolatlan presztízsköltségekbe verte az országot.”