„Már otthon voltam, mikor láttam az interneten, hogy megint tüntetnek a civilek.
Olvasom, forradalmi helyzet alakult ki a Kossuth téren. (Tüntettek amúgy Londonban is, bár nem értem, hogy aki a határon túl él, az miért szól bele a mi dolgunkba.) Előkerültek az EU- és a Che Guevara-zászlók, rikácsoló Szél Bernadett szelfizett, a gyújtó hangú beszédek után - Iványi Gábor lelkész például valami bibliai idézetből vont le zavaros következtetést Orbánra vonatkozóan - a 2014-es hősök kiabálni kezdtek, sokan úgy érezték, eljött a cselekvés ideje is. A lánglelkű forradalmárok egy része meg is ragadta az alkalmat, hogy tegyen a hazáért, a jövőért. A helyszínen lévő betlehemi jászolba Jézus helyére például egy Bűnözőknek nem adózunk feliratú röplapot tettek, ami teljesen újraértelmezte a művet, pontos jelentéséről évtizedek múlva is 10-20 oldalas esszékben értekeznek majd az elemzők.
Néhányan a rendőrsorfal látványától nem megriadva megpróbáltak a Parlament felé nyomulni, hogy kisöpörjék a bent tartózkodó talán 2-3 képviselőt (azok is lopnak!), mire a hatalom pribékjei gusztustalan erőszakkal vágtak vissza (vagy ők is komolyan vették a Nincs hova hátrálnunk nevű tüntetés fő üzenetét). A forradalmárokat paprikaspray-vel fújták le, ami az Index tudósítása szerint eltalálta az ATV operatőrét is, csak úgy csattantak a csípős molekulák szegény sajtómunkás fején. Ő még olcsón megúszta: a portál címben emelte ki, hogy vérző fejű tüntetők vannak a parlamentnél, a fotójukon látható lány például maradandó sérüléseket szerezhetett, a nagy ijedtségben vélhetően úgy elkapart egy pattanást, hogy még a furcsa sapkáját is le kellett vennie, felsőjét pedig összekente. (…)
A forradalom tehát egyelőre nem győzedelmeskedett, de az ifjúság nem adja föl, őket nem olyan fából faragták. Hogy a harc mikor folytatódik, egyelőre nem tudom, ma még nem nyitottam meg a Facebookot.
És akkor Habony Árpád táskájáiról még nem is beszéltem.”