„Rengeteg levelet és telefonhívást kaptam azóta, hogy megírtam: ha sokan támogatnak, indulok a veszprémi időközi választáson. Van, aki nevet, akad, aki örül, néhányan pedig a zsákról és a szögről beszélnek. A baloldaliak biztosra veszik, hogy ez valami fideszes trükk - és persze, nincs ebben semmi meglepő, ugyanez fordítva.
Több mint két évtizede foglalkozom a politikával. Egyetemi tanárként, elemzőként, tanácsadóként és még egy kis falu képviselőjeként is ugyanaz motivált: megérteni és aztán segíteni megértetni ennek a világnak a működését. Mert amit értünk, azt értékelni és talán még megváltoztatni is jobban tudjuk.
A politikát sokkal fontosabbnak tartom annál, hogy viccet csináljak belőle. Ugyanakkor a tiszteletet nem csak feszengve, görcsösen, folyamatosan vigyázzban állva lehet kifejezni. Amikor belekezdtem ebbe a kísérletbe, akkor először is az érdekelt, hogy vajon egy pártvezérelt, csak feketét és fehéret ismerő világban mi lenne a fogadtatása egy ilyen indulási szándéknak. A pártok részéről, a sajtó részéről és leginkább a választóktól. Az első kettő kiváló tapasztalat, bármi is lesz. A harmadik az iránytű. Ha nem kapok elég támogatást, maradok továbbra is megfigyelő. Ha kapok, egy időre vagy hosszabbra résztvevő megfigyelésre térek át.
A veszprémi választás nagyon fontos lesz. Választhatnak egy pártembert, aki továbbra is gondolkozás nélkül biztosítja a kétharmadot. Vagy választhatnak egy másik pártembert, aki a jövőben gondolkozás nélkül megakadályozhat minden kétharmados döntést. De akár választanának olyasvalakit is, akinek nem a pártok mondják meg, hogy mit gondoljon. Ez az a lehetőség, ami motivál, s amiért, ha elegendő támogatást kapok, tényleg elindulok.”