„Ügyvivő úr, az arrogáns és szemforgató Egyesült Államok iránt oly mérhetetlen undor sűrűsödött össze Magyarországon, hogy azt ön talán el sem tudja képzelni. Ezért gazdáival együtt végzetesen téved, amikor azt hiszi, hogy az ön személyes jelenlétével is támogatott, végül anarchista garázdálkodásba torkollott október 26-i tüntetésből kijevi típusú puccs kerekedik.
Higgye el, ügyvivő úr, ha a magyar nemzet igazán megrázza magát, annak legelőször az önök által kitartott balliberális felforgatók látják majd kárát. Hibáznak, ha alábecsülik a szimbólumok jelentőségét: a magyarok elsöprő többségében politikai meggyőződéstől függetlenül nem rokonszenvet, hanem megvetést kelt az Eurokolhoz zászlaja alatt a kormánypárt székházában randalírozó maroknyi csőcselék, a szabadságról elnevezett fővárosi terünket és ezen keresztül önérzetünket pedig nem csupán a szovjet bolsevista megszállást felszabadításnak hazudó kommunista obeliszk sérti, hanem az önök nagykövetségét börtön-erődítménnyé rondító, az amerikai valóságot dermesztő pontossággal kifejező ormótlan rácsok is.
Ügyvivő úr, Magyarország nem Amerika, mi nem akarunk úgy élni, ahogy önök, pláne nem akarjuk az önök érdekeit szolgálni a sajátjaink helyett. Legyen világos: ha a falhoz akarnak szorítani bennünket, akkor valóban meg fogunk mozdulni a szabadságunkért. És ne legyen kétsége afelől, hogy pontosan fogjuk tudni, kik szabadságunk valódi ellenségei.
Megvetéssel:
Ágoston Balázs”