Veszedelmes viszonyok

„Irán a maga rettegett Forradalmi Gárdájával alapjában azért fordult az IS ellen, mert az szunnitákból verbuválódott. Ezzel máris a szemünk előtt „korunk paradoxonja”. Az Egyesült Államok egy egész szunnita koalíciót toborzott – főként öbölbeliekből, a szaúdiakkal az élen – az IS ellenében, bizonyítandó, hogy az Amerika-barát »jó szunniták« a saját kezükkel csapják le a »rossz szunniták« fejét.

De ez a koalíció egy fikarcnyit se ér, ha másért nem, hát azért, mert a szunnita szaúdiak éppen a síita Iránban látják az ősellenséget. Komolyan gondolják, hogy azt az Iránt, amely a síiták által kormányzott Irak és Szíria legfőbb gyámolítója, ki lehet iktatni a játékból? Irán nem mellék-, hanem főszereplő. A színfalak előtt és mögött hetek óta folyik egy kegyetlen alkudozás Amerika és több más nagyhatalom, valamint Irán között. Noha látszatra csak az iráni atomprogram korlátozása a tét, a perzsák egy pillanatig sem csináltak titkot belőle, hogy „valamit valamiért”. Szemben azzal a rendíthetetlen izraeli követeléssel, hogy számolják fel valamennyi nukleáris létesítményüket, ők kitartanak amellett, hogy békés célú urándúsításhoz legyen joguk. Ha van, beszállnak az IS elleni harcba. (Miért nem a NATO-tag törökök? – kérdezem én ártatlanul. Hát mert ők kurdokat nem fegyvereznek fel...)”