Muri Enikő nagyon keményen beleszállt Magyar Péterbe

A Tisza Párt elnöke szégyellheti magát.

Ha a demokrácia a többség diktatúrája, és a románok elfogadják a Fidesz álláspontját, akkor annyira veszik komolyan az ottani magyarság autonómiatervezeteit, amennyire a gravitáció ijedt meg Széles Gábortól.
„Pedig a NER-hősök interaktív terén helyet érdemelnének az olyan értelmet, igazságot, közösséget és holnapot egyaránt bármikor feláldozó héroszok, mint Németh Szilárd rezsibiztos, Zsiga Marcell, a 47 ezer forint beosztásának szakértője, L. Simon László közpénzügyi Barátok közt-szereplő vagy éppen Rubovszky György politikai filozófus.
Az utóbbi a minap azt találta mondani: a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség felett. Minden olyan helyen, ahol a politika több mint egy párt szórakoztatására kitalált vidámpark, e mondat okoz némi felfordulást. Ez általában olyan helyeken történik meg, ahol nem kell kötcsei beszédeket elemezni, szabadegyetemeken újra kremlinológusokat képezni, s a közösség aktivitását negyedszázad szorgos munkájával nem zúzták finom porrá. Az olyan helyeken még lehet és érdemes felháborodni, ha másokat igazságtalanság ér. Errefelé meg a felszólalót előbb gyorsan hiszteroliberális maskarába öltözött Daniel Cohn-Benditként azonosítják, majd a korábban a kommunista állampártot kiszolgáló káderek lekommunistázzák, és a végén az ájtatos rendszerrajongók még rögzítik: a kutya ugat, a karaván halad.
Igaz, ha ezúttal ezt üzenik, amolyan nem szándékolt következményként a határon túli magyaroknak is adnak egy gyomrost. Mert ha a demokrácia a többség diktatúrája, és a románok elfogadják a Fidesz álláspontját, akkor annyira veszik komolyan az ottani magyarság autonómiatervezeteit, amennyire a gravitáció ijedt meg Széles Gábortól, amikor a vállalkozó a kikapcsolását vetítette előre. Esetleg minden joguktól megfosztják őket, elvégre a többség Rubovszky értelmezése szerint azt tesz, amit akar. Mármost, a demokrácia azért lett sikeres projekt, mert hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetek szabadok legyenek, s fejlődjenek. Mindezt úgy, hogy azok, akik nemzetiségük, véleményük, szexuális identitásuk, nemük, vallásuk miatt aktuálisan kisebbségbe kerültek, elviselhetőnek tartották a mindennapokat, mert a konstrukció garantálja a jogaikat, nem –vagy mind kevésbé – sérti méltóságukat, s egyenlőnek tekinti őket a többiekkel. Hiszen a fékek és ellensúlyok alakzata, a jogállam nem a TASZ és a Norvég Alap örömére terjedt el, hanem hogy mindenki biztonságban legyen, ha kisebbségben van, ha többségben.”