Zöld hype – mondjunk nemet a dugódíjra!

„A dugódíj ugyanis a legjobb példa arra, hogy miért nem érdemes közpénzekből közszolgáltatást nyújtani. (Lehet persze, hogy van olyan, amit igen, de az a kivétel. A kommentekben várom az ellenpéldákat.) Miről is van itt szó? Egyszerű menetrend: a város beszedi az adókat, abból kiépíti, burkolja, karbantartja az utcákat, ezt az használja, akinek dolga van arra. Egyszer csak soknak tűnik a forgalom, zajjal, légszennyezéssel, az utak gyorsabb tönkremenetelével jár, valamit tenni kell. Valahogy csillapítani, mérsékelni kell a veszélyeztetett területekre áramló forgalmat. Hát ezt szolgálná a behajtási vagy dugódíj.

A dolog persze alapvetően igazságtalan és erkölcstelen. A lakosoktól, vállalkozóktól elvont pénzből létrehozott közjószághoz való hozzáférést akarják korlátozni, nem a természet kincseit védik. Ha magánbefektetésben épült az út, utca, akkor persze teljesen rendben van, hogy az építtető, üzemeltető díjat kér, az is, ha úgy gondolja, jobb neki a kisebb forgalom. (Mert például az ott lakók közössége építette magának.) A közpénzből épített közút mellett is lehet találni érveket: a forgalom, a sokszínű és gyors összeköttetés a személyek, áruk, szolgáltatások mozgásának az előfeltétele, ennek hasznából áttételesen az egész közösség részesedik, nem csupán a közvetlen használók. De közutak dugódíjasítása sem az egyik, sem a másik eset, hanem egy szerencsétlen keverék, ami mindkét konstrukció hátrányait hordozza. Ilyenkor az is adózik az útra, aki soha feléje sem néz, meg az is, aki használja, ő ráadásul még pluszban is fizet.

Az egész mögött az az egalitárius gondolkodásmód húzódik meg, amit hétköznapi nyelven irigységnek is nevezhetünk.”