„Bárhogy is számolgatjuk, lassan tíz éve hallgatjuk az egyre hamisabban csengő ígéretet, hogy a szocialista párt megújul.
Lemossa magáról az »utódpártiság« minden sarát. Megszabadul azoktól a politikusoktól, akik érintettek a kommunista diktatúra fenntartásában. Mintha megakadt volna a lemezen a tű… Egyre inkább be kell látnunk, hogy huszonöt évvel a rendszerváltozás után is egy helyben topognak, és lassan már azt sem tudják mi az, amit meg szeretnének újítani.
Kezdve a bukott – diplomatikusan szólva: Magyarország valaha volt »legfurább miniszterelnökétől« – Gyurcsány Ferenctől egészen Mesterházy Attiláig. Bár az előbbi törekvései, több ballépése és az elhíresült őszödi hazugságbeszéde után igencsak elhalványodtak a politikai emlékezetünkben; de keressük csak vissza az akkori nyilatkozatait. Ne felejtsük el, hogy a volt KISZ-vezető is egy »modern szociálliberális« pártot vizionált, és számos konfliktust vállalva igyekezett lecserélni a régi gárdát egy fiatalabb generációra. Kissé abszurd, de azokat emelte fel, akik később a legádázabb ellenfeleiként a megújulásról hablatyoltak. Vele szemben… Mert Mesterházy és Szigetvári is Gyurcsány köpönyegéből bújt elő, hogy aztán korszakváltó baloldali szervezetet hirdessen meg.”