Sajnáljuk a Népszavát, előre bejelentett halála miatt? Na, ne

„A bal- és neoliberális oldalnak érdemes lenne egyszer önmaga mítoszaival szembe néznie. Például azzal az önáltatásukkal, hogy ha nagyobb lenne sajtójuk, akár át is vehetnék a hatalmat, és nem kellene alig leplezetten egy véres népfelkelésre várniuk, ami akkor jön el, amikor Beckett Godot-ja. A Jobbik szinte mindenfajta sajtó nélkül ért el egy olyan eredményt, amellyel Magyarország második legnagyobb pártja lett. Ugyancsak: aki egyetlen pillantást vet a vezető hírkereső szolgálat, a Hirkereso.hu oldalára, azt látja, a balliberális internetes portálok mellett a jobboldaliak alig játszanak szerepet. A Fidesz pedig 1998-ban saját sajtójának szinte teljes hiányában nyert választásokat annak ellenére, hogy akkor a világháló »nem játszott«. Arról az 1998-ról van szó, amelyet négy évvel korábban az MSZP-SZDSZ koalíció a közismert módon kezdte: a Pesti Hírlapot már az 1994-es választások első fordulója után megszüntették; a köztévében Baló György álma valósult meg az azonnali szőnyegbombázással, a Demokrata szerkesztőségét a második forduló után máig ismeretlenek verték szét vasrúddal, miközben e hetilap akkor sem kapott egyetlen egy hirdetést sem, amikor annak példányszáma 48 ezer volt.

A médiában az 1990 után hatalmukat maradéktalanul megőrző »óbaloldaliak« gyűlölettel nézték, hogy négy és fél évtized kommunista uralom után a jobboldal is megjelent a médiában, összes gyerekbetegségével. Akkor harsogták, hogy a »piacról kell megélni«, miközben a multikra is sikeres nyomást gyakoroltak, hogy ne hirdessenek a polgári lapokban. Majd később röhögtek, amikor emberi életekre törő maffiózó barátjuk egyik tévéjükben jelentette be, hogy egyenként likvidálja a jobboldali újságírókat.

És most sajnáljuk a Népszavát? Na ne.”

(Magyar Nemzet, 2014. július 1.)