Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Ez az állam immár nem egyszerűen illegitim, annál sokkal durvább: okafogyottá vált, alapvető funkcióit nem tölti be; ez az állam egy megveszett házőrző kutya.
„Mármost jólszituált (és kellőképpen ignoráns) körökben divat azokon élcelődni, akik hitelt vettek fel, hogy az omladozó vályogházukba plazmatévét vegyenek, és flitteres-színes plazmaábrándokkal takarják el a málló, penészes vakolatot. Pedig ők csupán úgy viselkedtek kicsiben, mint ez a magát kormányzatnak tituláló gengszterszindikátus, amelyik magasról szarik az állam eredeti és elvárt funkcióira, közben stadionokat és csinovnyikképző szuperegyetemeket épít, szépen kistafírungozza az egyházakat, futballakadémiákat lobogtat, múzeumokat osztogat. Mintha csak a magáéból osztogatna.
Ez nem csak egyszerűen botrányos. Ez diszfunkcionális.
Az utcán megfagynak a hajléktalanok; a kórházakban nincs gyógyszer; az iskolákban nincs kréta - de az államgróf minderre, csiribiri, fittyet hány, mulat valahol. És nem csupán nem látja el állami feladatait, de azt is igyekszik megakadályozni, hogy azokat – jobb híján – mások megpróbálják ellátni. Hiszen ha hagyná, ezzel áttételesen elismerné, hogy ilyen problémák léteznek, és akkor törődnie kellene azokkal. Márpedig ez az állam nem ismeri el a problémákat, hiszen nem akarja fedélhez juttatni a hajléktalanokat, nem kívánja gyógyszerrel ellátni a betegeket, és nem rendesen működő iskolákat.
Közös javainkkal más tervei vannak.
Ez az állam lopni akar, ameddig csak lehet; aztán utána az özönvíz. Beteg. Nagyon beteg.”