„Rakjuk össze a mozaik kockáit! Gyurcsány cinikus vigyorral azt a Pásztor Albertet javasolja Miskolcon polgármesterjelöltnek, akiről pontosan tudja, hogy a cigányokról tett korábbi kijelentései miatt, amiket akkoriban maga is kemény szavakkal elítélt, óriási feszültséget kelt azon a baloldalon, ahol mindenki az összefogásban reménykedik. Lépéskényszerbe kerül rögtön mindenki, el kell dönteni, támogatják-e a szerintük »cigányozó« egykori rendőrkapitányt, vagy kitartanak kissé dohos, íróasztalnál fogant elveik mellett. Első esetben elismerik Gyurcsány radikális-pragmatikus politikájának elsődlegességét, második esetben lemondanak számtalan baloldali szavazóról, hiszen időközben kiderült, hogy még a Klubrádió hallgatóinak többsége is úgy véli, igenis van »cigánybűnözés«. Mindkét esetben Gyurcsány jön ki jól a buliból. Ki is tör a balhé, a nyilatkozatháború kellős közepén megtartják az »Ellenállás napját«, ahol a kétféle nézet fizikailag is összecsap. Cipolla elégedetten konstatálja, hogy pártjának kemény magja a legkisebb provokációra is elveszti emberi tartását, a módszer tehát működik. Legközelebb úgy kell csinálni, hogy a felhergelt jobbosok üssenek először. A provokátor nem kap ki nagyon, már aznap röhög az egészen, viszont azt a látszatot lehet kelteni, mintha nem egy brancs lennének. Még a legfőbb szövetségest is meg lehet vádolni azzal, ő küldte a kötekedőt. Felületes szemlélő azt hihetné, szegény független Gulyás Márton, miután többször megúszta a jobbosok nem létező agresszióját, a baloldaltól kénytelen verést elszenvedni.”