Tóbiás úr, állott víz, gyávaság

„Ahogy azonban a frissen kinevezett pártelnök beszéde egyszerre akart bátor lenni és sikerült végül bizonytalanra és langyosra, tele lózungokkal, balos bikkfanyelvű fordulatokkal, úgy vált nyilvánvalóvá még az előtt, hogy kitette volna a pontot, hogy ebből sem lesz semmi. Az MSZP en bloc képtelen felfogni, hogy nincs már rá szükség. Nem kell saját jogán a fenének sem. Most az a helyzet, hogy a személyek közötti kiegyezést, a tipródást és a tehetetlenséget éppen egy »új iránnyal« akarják feledtetni, de magának az új iránynak a tartalma is -- mint minden látszatmegoldásé -- kétségbeesett inkoherenciát tartalmaz: azokra épít, akik nem csak nem szavaznak, de akik Magyarország versenyképessége szempontjából sajnos csak hosszú távú tartaléknak tekinthetők. Mindeközben az irány meghirdetésének és várható lejátszásának módja súlyosan kontraproduktív, politikailag vak.

Miért az? Mert ebben az autokráciában tesz úgy, mintha a balos-jobbos törésvonalak klasszikusan léteznének, tehát az MSZP-ből lehetne klasszikusan baloldali párt (nem lehet, nem csak mert nem alkalmas rá, és maga sem gondolja komolyan, hanem mert a Fidesz lenyúlta és átírta a baloldali napirendet is, illetve semmilyen forrást nem fog kímélni a jövőben sem, ha éppen az osztogatásban -- ami nálunk a baloldaliságot jelenti -- látja a hatalma megőrzésének kulcsát). Kontraproduktív és vak stratégia a Tóbiásé azért is, mert úgy tesz, mintha lehetne parlamentáris körülmények között bármit elérni ebben az országban -- tehát mindent összevetve úgy tesz, mintha a baloldaliság járható volna radikalizmus nélkül. És miért tesz úgy? Mert -- ahogy már jeleztem -- gyáva, korrupt, és felelőtlen.”