„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
A jobboldali értelmiség önként és dalolva bevonult a mai orbáni rendszerbe, amelyben viszonylag jól él, állami megbízásokat kap az érdekhálózat részeként. Interjú.
„Kereste, de megtalálta-e azokat a kormánypártiakat, akik számára elfogadhatatlan, hogy a kormány meghamisítja a történelmet, koncepciógyanús pereket indít a civilek ellen és megkurtítja a sajtószabadságot?
Egyelőre még csak keresem a kormányzati politikától független és a nagyon erős jobboldali centrummal szembefordulni képes, valódi jobboldali értékrendet képviselő hazafiakat. Azokra a konzervatív értelmiségiekre szeretnék rábukkanni, akik meg tudják vizsgálni az ön által felsorolt, a baloldal számára kedves témákat, és képesek önálló, nyugat-európai értelemben is elfogadható álláspontot képviselni.
Azt írja: azért lenne szükség rájuk, mert mára alig maradtak jogállami kapaszkodók, már rég felborult a hatalommegosztás, a súlyok és ellensúlyok rendszere. Ön szerint a jobboldal demokratikus része nem látja ezt, vagy csak nem veszi tudomásul?
A jobboldal orientációs pontja nem annyira a demokrácia, mint inkább a nemzet. A mai kormány látványosan másfajta demokráciával próbálkozik, amely szakít a korábbi, az európai standardokhoz jobban alkalmazkodóval, és helyette létrehoz egy teljesen új politikai kultúrát. Ennek vagyunk szemtanúi. A jobboldali értelmiség egy része viszont azért van elbizonytalanodva, mert nem látja, mi lesz ennek a vége.
De van-e határ, amelyet a demokratikus jobboldal már nem enged átlépni a hatalomnak? Meddig tarthat a nemzeti lojalitás, a pénz fogsága, a félelem a pozíció elvesztésétől vagy a karriervágy?
A jobboldali értelmiség önként és dalolva bevonult a mai orbáni rendszerbe, amelyben viszonylag jól él, állami megbízásokat kap az érdekhálózat részeként. Gondolok az újságírókra, a kutatóintézetekben dolgozókra, bizonyos vállalkozókra, akik az államtól függve alkalmazotti értelmiségiként közvetlen módon Fidesz-érdekeket képviselnek. Ők kockázatosnak tartanák az anyagi biztonságból való kiszakadást. Részben mert nincs hova kivonulni, másrészt képtelenek önálló, autonóm szellemi és anyagi központok létrehozására. Ráadásul az ide tartozók jó része még támogathatónak is tartja a kormányzati politikát.”