Vezetésre alkalmatlan

„De bárhogy értelmezzük a látottakat, bármi legyen is az ember válasza a cikk elején említett dilemmára, az Irakban néhány nap alatt lezajlott események az Egyesült Államok globális vezetői szerepre való alkalmatlanságát bizonyítják. Lám, hosszú évtizedek politikája, amely amerikai katonai intervenciók, háborúk sorát és áldozatok millióit hozta, nem érte el a magabiztosan hangoztatott célokat, a béke és stabilitás megteremtését, a demokrácia elterjesztését. Van-e békemegállapodás az izraeliek és a palesztinok között?

Van-e működőképes állam ma Líbiában, Egyiptomban, Jemenben, Irakban, Afganisztánban? De kissé távolabb tekintve azt a kérdést is feltehetjük, hogy van-e Boszniában vagy Koszovóban? Nagyobb biztonságban érezheti-e magát az amerikai (és a nyugati) állampolgár attól, hogy az utóbbi három évtizedben reguláris és irreguláris mozlim harcosok tízezreivel végeztek a csillagos-sávos lobogó alatt felsorakozott amerikai és szövetséges hadak? Nem csorbulnak-e százmilliók szabadságjogai odahaza az egyre szigorodó biztonsági intézkedések miatt?

A kritikusok által találóan George W. Bush korábbi amerikai elnök pincsikutyájának nevezett egykori brit miniszterelnök, Tony Blair a napokban magabiztosan azt mondta, hogy nem lehet Irak 2003-as megszállását hibáztatni napjaink fejleményeiért. Majd ha egy ilyen mondat védőbeszédként, egy háborús bűnöket tárgyaló nemzetközi bíróságon hangzik el a nevezett vádlottak és társaik szájából, akkor, és csakis akkor reménykedhetünk abban, hogy pozitív fordulat következik be. Egy ilyen törvényszéken remélhetőleg az sem lesz enyhítő körülmény, hogy a bűntetteket messianisztikus ostobaságból követték el, nem pedig stratégiai számításból.”