„A mostani EP-választás ideális terep volt arra (főleg a viszonylagosan alacsony választási részvétel miatt), hogy a szavazók megbüntessék az eddig kormányzó bal- és jobbközép pártokat, elősegítve a különböző radikális-szélsőséges irányzatok térnyerését.
Az Európai Unió két jelentős tagállamából is az euroszkeptikusok küldhetik a legtöbb képviselőt az EP-be: Nagy-Britanniából és Franciaországból egyaránt 24-24 főt. Azonban ha az összképet nézzük, még mindig sokkal több tagot tudnak delegálni azok a politikai erők, amelyek ha eltérő mértékben, de továbbra is bíznak az Európai Unióban. (...)
Bár a mostani választások alkalmával valóban előretörtek a különböző euroszkeptikus erők, emiatt temetni az Európai Uniót még elég korai lenne. Az integráció a történelme során ugyanis átélt már a jelenleginél jóval erősebb válsághelyzeteket is. A mostani választási eredményekben pedig nem csupán az EU-val szembeni kritika fejeződött ki, nagy szerepe volt a gazdasági világválság és az euró-válság kirobbanásának, illetve a későbbi válságkezelés politikai árát is most fizették meg a válságkezelő kormányok. Továbbá az EP-választás ideális terep is volt a nagyobb aktivitású radikális-szélsőséges erőknek, hogy retorikájukkal bevonzzák azokat a választópolgárokat, akik meg akarták büntetni a bal- és jobbközép kormánypártokat az elmúlt évek sikertelen politikája miatt.
Az euroszkeptikus EP-képviselők azonban nem valószínű, hogy össze tudnak majd fogni egymással, még ha meg is van a szükséges képviselőszámuk. Igen nehezen képzelhető el a szélsőjobboldali koalíció, hiszen ezek a pártok sokszor még egymást is elutasítják.”