„»A tankerület vezetőjének kérésére a szülők sütöttek süteményt a Klebelsberg Intézményfenntartó-központ (Klik) által szervezett pedagógusnapi ünnepségre a váci tankerületben.« – adja hírül az Index. Pfff, mondtam elsőre.
Játsszuk el: »Jó napot kívánok, süteményt kellene sütni a pedagógusoknak. Tudják, akik a gyereket osztályozzák, pardon, oktatják.
[szülő] Aha, értem. És ez így felszólításra megy?
[tankerület vezető] Nem, dehogy! Csak megkérem Önöket. Ha nem, akkor nem. Végülis, önök tudják. Reméljük azért a bizonyítványba jó jegyek kerülnek. Reméljük.«
Ez a beszélgetés persze fikció, így biztosan nem viselkedik egy tankerületi vezető, aki egyrészt a munkáját végzi, másrészt ha nincs kapcsolata a helyi fideszes településbitorlóval, folyamatosan a háta mögé néz. Biztosan sok rátermett ember van ma tankerületi vezetői pozícióban Magyarországon, és olyanok is, akik csak a munkájukat végzik, de tudják, hogy nyomás alatt vannak – legalábbis figyelik őket. Listázás van, kár lenne mondani, hogy »ááá, hova gondolsz«. Abban az országban, ahol egy online hírportál főszerkesztője eltűnik egyik napról a másikra, majd feláll az egész hírstáb, ahol civil szervezeteket feketelistáznak, ott egy tankerületi vezető kipöckölése még levezető edzésnek is könnyű egy helyi fideszes uraságnak.
Ez a süteményes történet persze apróságnak tűnik, a sajtószabadság elleni támadásokhoz, Kishantos gyalázatos lerohanásához képest, mégis nagyon sokat elmond a Fidesz rendszeréről. Mert ebben a történetben majdnem mindenki vesztes. A diák, a szülő, és a pedagógus is, akit ilyen helyzetbe hoznak. Holott biztosan jönne a köszönet magától. »Nálunk« azonban máshogy megy. Eleve: miért nem a Klik fizeti a számlát? Nem arra vállalkozott, hogy gondoskodik a pedagógustársadalomról? Nincs pénz egy helyi pedagógusünneplésre? Mondjuk, ahol kréta nincs, ott hogyan is lenne… Ezt a pedagógusok is látják. Életpálya-modell ide vagy oda, érezniük kell, hogy »látják őket, tudnak róluk«. Ennek ellenére ők napról napra felkelnek, elindulnak, tanítanak. Szerintetek jól érzik magukat? »Dehogy érzi jól magát az a tanár, aki fogcsikorgatva tűri autonómiájának fokozatos korlátozását, mert ott a lakáshitel meg a gyerek. Vagy a gazda, akinek megint a kalapját a melle ellőtt gyűrögetve kell hajlongani a hivatalban, hátha neki is csurran-cseppen a pályáztatott földekből valami. A szegénység szélén egyensúlyozó, az oda való lecsúszástól való állandó rettegésben élő közalkalmazotti réteg is pontosan tudja, hogy a gázszámla csökkentése szemfényvesztés. Emlékszik még arra a pillanatra, amikor az egykulcsos adó bevezetése után kezébe vette az első fizetési papírját, és rádöbbent, hogy kevesebbet keres, mint előtte.« – olvashatjuk a Dinamó Műhely egy blogbejegyzésében. Pontosan így.