Deviza, Kúria, kormány

„Mindennek tükrében a Kúria leendő jogegységi határozatának első három kérdése rossz. Az első feltételezi, hogy a tranzakció része egy tényleges árfolyamkockázat, amit a kérdés szerint »korlátozás nélkül a fogyasztó visel«. De nem ez a tényállás, hanem az, hogy az árfolyam alakulása alapján az adós a felvett összegnél többet/kevesebbet fizet vissza, a különbözetből pedig a bank gazdálkodik. A kérdés, miszerint a kockázat áthárítása a fogyasztóra »tisztességtelen-e«, csak akkor lenne értelmezhető, ha egy valós kockázat valós áthárításáról lenne szó.

A második kérdés szintén rossz, mert nem teszi világossá, miről kellett volna a pénzintézetnek tájékoztatást adni: a szerződés által életre hívott tényleges folyamatokban rejlő kockázatokról, a fogyasztó által vállalt kötelezettség kockázatáról, vagy úgy általában az árfolyam-ingadozások okozta veszélyekről?

A harmadik pedig minden alap nélkül feltételezi, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás önmagában nem döntheti romba az érvényes szerződés előfeltételét, miszerint az »a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése«.

A Kúria nehéz helyzetben van. A jó döntéshez megalapozott tényekre van szükség, amelyek sajnos nem állnak sem a Kúria, sem a társadalom rendelkezésére. Az utolsó két kormány megbocsáthatatlan mulasztása, hogy nem hozott létre egy olyan független, megfelelő szakértelemmel rendelkező testületet, amelyik megállapította volna a devizahitelezéshez fűződő összes operatív tényt. Mindaddig, amíg ez a mulasztás fennáll, a rossz kérdések és rossz válaszok kockázata velünk marad, és a kormány nem lesz képes a gondot megnyugtató, a társadalom számára is érthető módon rendezni. A gazdasági növekedésre gyakorolt káros hatásról pedig ne is beszéljünk.”