A hatodik

„Akkor marad a harmadik mozzanat: Orbán Viktor híres beszéde, az ő és egyben a Fidesz politikai születésnapja van ma. Így lehet érzékelni. Akkor más volt a helyzet. Ismertsége és népszerűsége a korabeli felmérések szerint alig változott a beszéd után. A nemzetközi élet a világrendszerek szembenállásának végében reménykedő vezetői Kohl német kancellártól az amerikai szenátus üzenetéig a békés átmenetet szuggerálták, mert ehhez láttak partnert, azt, amelynek haladéktalan távozását sürgette szónokként Orbán.

Az oroszokét. Könnyelműségnek tűnt, de az élet igazolta. Legalábbis nem cáfolta. A beszéd pontos volt, előadója koncentrált, zavarba hozhatatlan ember benyomását keltette. Egyetlen többértelmű mondata volt. Az egyik leghíresebb. E szerint az öt áldozat koporsója melletti üres, »hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik«.

Honnan számította a húsz évet? 56-tól? De 89-ig már 33 eltelt! Vagy előre kalkulált? Nem lett volna reális. A szabadulás esélye már érzékelhető volt. Mi ez a húsz év? Meddig tart és honnan? Amíg csak érzékeljük az üres koporsót? Tény, hogy 1989. június 16-án a Hősök terén Orbán Viktor a nyugati fejlődést látta reménynek, az ázsiait zsákutcának. Most fordítva. Mi van a hatodik koporsóval, a húsz évekkel? Kérdezzük róla a mindenkori fiatalokat!”