Új arcokat!

„Én nem emlékszem rá, hogy pártjának akár 2002-es, akár 2006-os választási veresége után Mesterházyhoz hasonlóan felajánlotta volna lemondását Orbán Viktor. Pedig a Fidesz-közeli napilapok egyikében is megpendítette a pártelnök távozásának szükségességét annak idején egy bátor publicista, rámutatva, hogy Orbán személyisége taszítja el a választók többségét a jobboldali párt-konglomerátumtól. Nem. Orbán maradt pártjának élén, hatalomra és bosszúra éhesen, s elkezdte megtervezni összeesküvését a köztársaság ellen. (...)

A Mesterházy lemondása utáni helyzetben a legfontosabb: semmiképp se ruházzuk fel a legyőzhetetlenség nimbuszával Orbán Viktort! A személycserék önmagukban kétségtelenül nem oldanak meg semmit. De új arcokra van szükség a frontvonalban; olyan politikusokra, akik nem használódtak el, akik még nem váltak a fideszes lejárató gépezet célpontjaivá. Régimódi kifejezéssel: hiteles emberekre, akikhez semmiféle gyanú árnyéka nem ér fel. Ők kereshetnek kapcsolatot a polgári engedetlenségi mozgalmakkal, hogy alulról építkezve, a közösség élményével is megajándékozva szimpatizánsaikat, lépésenként lebontsák a regnáló rezsimet.”