Minimálbér, szolidaritás, hamis vádak

„A hazai kis- és középvállalatoknak a magas minimálbérek mellett két lehetőségük van: mivel a méretgazdaságosság a nagyok oldalán van, nekik mást – egyedi, a vevő igényeihez alkalmazkodó terméket, szolgáltatást – kell kínálniuk, ahol épp a kicsiségükből adódó előnyöket – rugalmasság, személyre szabott ügyfélkezelés, ilyesmi – tudják elfogadtatni a vevőkkel. Tudják: az úri szabóság nem a ruhagyárral versenyez. A gond ezzel az, hogy a speciális, egyedi termékek és szolgáltatások iránt szűkös a fizetőképes kereslet, ráadásul az ilyesmi helyhez is kötött. (Pesten nem készítenek öltönyt párizsi megrendelőnek. Hacsak nem tartózkodik éppen itt.) Ráadásul ehhez magasan képzett és még sokféle egyéb kiemelkedő képességgel rendelkező munkatársakra van szükség.

A másik lehetőség a nagyon olcsó, alacsony színvonalú – de azon belül persze stabil, megbízható minőségű – termék előállítása, szolgáltatás nyújtása, általában szintén szűk helyi piacra. A ruha-példánál maradva: ilyen a javító, átalakító szabó, aki kifordítja a kabátot, felhajtja a nadrágot, beveszi a szoknyát. Ez nem magas presztízsű munka, nem is igényel speciális tudást, képességet, ezért nem lehet sokat elkérni, minden apró költséget le kell faragni ahhoz, hogy a valahogy elműködjön a bolt. Sarokházat a tulaj sem fog venni a jövedelemből, de itt egyszerűbb munkák végzésére képes, alacsonyabb végzettségű segédek kellenek a mester, a szakember mellé. Na, őket nem éri meg túl magas minimálbér mellett foglalkoztatni. Mi meg csodálkozunk, hogy hova tűntek a régi javító-szerelő kisiparosok.

Persze, megvannak azok, csak máshol, mint korábban. A fent említett, be nem jelentett bérek kifizetéséhez be nem jelentett bevétel is kell. Ön mikor kért számlát a vízcsap megjavításért, vagy a kert felásásáért? Minél súlyosabbak a vállalkozó nyakába rakott terhek, annál inkább lecsökken a regisztrált tevékenysége, és annál többet visz át lesz a szürke-fekete zónába. Sokan egészen eltűnnek ott. Mára kiépült a legális gazdaság mellett egy alternatív, amiről nem születnek statisztikai adatok, nem követhető nyomon a társadalombiztosítási és adóbevallásokban.”