Egy kis publicitás

„Az új parlament alakuló ülése, majd a miniszterelnök megválasztása és beiktatása olyan összefüggő és egymást gyorsan követő ünnepélyes alkalmak, amelyek – ha nem is kárhoztatják teljes passzivitásra az ellenzéket – elsősorban a kormánypártokról szólnak. A szokásjog és a protokoll pontosan előírják az ellenzéki szokásokat, amelyeket olyan országokban, ahol a normális emberi viselkedésnek még becsülete van, jobb- és baloldalon egyaránt, nagy műgonddal betartanak. Nálunk is így volt, egészen idén április 6-ig, ám azon a napon az ellenzéket olyan választási vereség érte, amelyet képtelenek a politikai kultúra írott és íratlan szabályai szerint tudomásul venni és elviselni.

Az a kifogás, hogy az idei választáson olyan égbekiáltó csalások történtek, hogy ők nem tekintik törvényesnek a végeredményt, elég átlátszó és primitív ideológia, mert akkor illene elutasítaniuk az őket érintő kedvező következményeket is. (Nem kéne felmarkolni a pénzt.) Ha rendkívül szenzibilis igazságérzetüket azzal akarják kifejezésre juttatni, hogy lejáratják, megzavarják, bagatellizálják a választást követő közjogi ceremóniákat, nem tudni, mi keresnivalójuk lenne az Európai Parlamentben, amikor még ebben a »provinciális« magyarban sem tudnak viselkedni.”