A szétszéledés diadala

„Az MSZP-t jó pár éve az a balhit vezérli, hogy a pártot a »megszorító« liberálisok gyengítették le, s akkor talál majd vissza a szavazóihoz, ha markáns baloldali, értsd antikapitalista, antiliberális fordulatot hajt végre. A párt EP-kampányának frontembere ennek legélesebben fogalmazó szószólója, a legbalosabb Gyurcsány-faló, Szanyi Tibor volt. Ehhez képest az áprilisi Összefogás pártjaira jutó szavazatok több mint hatvan százaléka a két »liberális-megszorító« miniszterelnök vezette listára jutott, a balos Szanyi kapitány jól leégett. (...)

Képtelen helyzet állt elő: az ex-Összefogás három, összemérhető erőt képviselő pártja közül az MSZP-nek van egy derék, 29 fős frakciója a vele járó pénzzel, pozíciókkal, jogosítványokkal, a másik kettőnek pedig négy-négy független képviselőjén kívül a világon semmije. Az MSZP-nek most módjában állna bizonyítani a fair politikai verseny és az arányos(abb) képviselet iránti demokratikus elkötelezettségét, ha két képviselője visszahívásával lehetővé tenné áprilisi szövetségeseinek a frakcióalakítást. Ne veszítsük el egészséges naivitásunkat.

Megnyílt a lehetőség a szétfejlődésre. Arra, hogy különböző pártok következetesen,markáns programokkal képviseljék a jogállamiság alapján álló különböző irányzatokat. Kiderült, hogy az egypártrendszer alternatívája nem a kétpártrendszer, hanem a sokpártrendszer. Ami végképp nem fér bele a Fidesz csalásértékű választási rendszerébe. Abba most már végképp nem lehet beletörődni.”