„Az előrejelzések 15-25 százalék közé teszik az »EU-szkeptikusok« arányát, függően attól, hogy pontosan mely pártokat tekintenek »EU-szkeptikusnak«. Ez mindenképpen jelentős erősödés a jelenlegi 8-10 százalékhoz képest. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy ezek a képviselők képesek lesznek-e egy vagy akár több önálló frakciót alapítani, és azt egyben tartani. Ehhez minimum 7 tagállamból összesen minimum 25 képviselőre van szükség. Ezek közül az első feltételt nem egyszerű teljesíteni, ha fontos kérdésekben – például a külföldi munkavállalók jogai vagy az állam gazdasági szerepe kapcsán – jelentős véleménykülönbség van egy frakció különböző nemzetiségű tagjai között.
Ha létre is jön egy vagy több egységes EU-szkeptikus frakció, akkor is kérdéses, hogy ezek a konkrét jogszabályjavaslatokról hogyan fognak szavazni. Kis túlzással az EU létjogosultságát alapjaiban megkérdőjelező képviselőknek elég lehet egyetlen szavazógombot felszerelni, hiszen minden olyan esetben, amikor igennel szavaznának egy javaslatra vagy akár egy módosító indítványra, végső soron legitimálnák az uniós döntéshozatalt.
A valóságban ennél gyakorlatiasabb megközelítés várható. Például a most véget érő parlamenti ciklusban sem utasított el zsigerből minden egyes uniós ötletet az amúgy az unióból való kilépés mellett kampányoló angol Függetlenségi Párt. Az viszont borítékolható, hogy a viták hevesebbek lesznek, és összességében valamivel nehezebb lesz megszerezni a szükséges többséget az európai integrációt előbbre mozdító javaslatoknak. Egy EU-szkeptikusabb és jobban széttöredezett parlament pedig jobban egymásra utalhatja a két nagy pártot (a néppártot és a szocialistákat), akik ketten együtt továbbra is a szavazatok több mint felét adják majd.”