A Fidesz leváltásának, minimumként a kétharmados túlhatalmi rendszer megakasztásának drukkolója vagyok.
„Különösen erős nyomás van a választókon, hogy taktikai szavazatot adjanak le. A hazánk sorsának jobbításáról szóló elképzelések helyett ismét elitválasztó jelszavak: »leváltás« és a »folytatás« versenyeznek. Lehet cinikusan mondani, hogy ez a politika lényege, de '89-et fiatal szavazóként átélt és azóta is a politikát figyelő állampolgárként nem vagyok hajlandó elengedni azt a hitemet, hogy egy kampánynak elsősorban programok versenyéről kellene szólnia. Egyébként magam is a Fidesz leváltásának, minimumként a kétharmados túlhatalmi rendszer megakasztásának drukkolója vagyok. A közbeszédben egyre kevésbé ismert ún. elegancia okán nem e lap hasábjain fejtem ki, hogy a jelenlegi berendezkedés miért nem nemzeti, miért nem együttműködés-alapú és miért nem is rendszer. Én az elmúlt négy évben elveket, ügyeket és képviselői egyéni teljesítményeket figyeltem. Döntésemet leginkább az LMP szakadása nehezíti, mert most az LMP-ben és az Együtt–PM tájékán is találok támogatandó elveket, jelölteket.”