Miért erősödik a Jobbik?

„1) A Medián felméréséből is látszik, hogy a választók fele kormányváltást kíván, ám az is világos, hogy a baloldali ellenzék konstrukciója – amióta létrejött - nem vonzott újabb szavazókat. Márpedig meggyőződésem, hogy jelentős számban akadnak olyan kormányváltást óhajtó szavazók, akik számára valós választási kérdés, hogy a Jobbikra vagy a baloldali ellenzékre szavazzanak. A politikával napi szinten, hivatásszerűen vagy elkötelezettségből foglalkozók számára persze ez szentségtörés, ugyanakkor számos példa bizonyítja, hogy a választók a politikai eliteket hermetikusan elválasztó akármicsodákra időnként teljesen vakok. Ha valaki kormányváltást szeretne, és elégedetlen a baloldali közös lista teljesítményével (amire, lássuk be, van is oka), ma akár a Jobbikhoz is fordulhat.

2) A Jobbik ráadásul – a baloldali furcsa kampánnyal szemben, amelyben eddig nem csupán politikai ellenfelükre nem találtak egységesen használt nevet, de még magukat sem tudták jól elnevezni, hogy más kampánystratégiai problémákról ne is beszéljek – rendesen, tankönyvszerűen kampányol. A kampányszituáció eleve kedvez a korábban kevesebb közfigyelmet kapott pártoknak (márpedig a Fideszen és az MSZP-n kívül minden párt ebbe a körbe tartozik), hiszen ilyenkor több a »kötelező« megjelenés, interjú, ráadásul a szavazók is fogékonyabbak. A Jobbik ezt a helyzetet egyelőre jól használja ki: van világos üzenete (szemben a két »régi« párttal, ők újak, tiszták stb.), következetesen megszólított célcsoportja (döntően a fiatalok), azaz láthatóan átgondoltan politizál. A tavaly ősszel elkezdett stratégiai fordulatnak megfelelően – amelyet talán a mérséklődés kifejezéssel lehet a legjobban leírni – fogalmazza meg a mondanivalóját, rajzolja meg a plakátjait. A Benetton-kampány, a közösségi média erőteljes használata, a rengeteg közvetlen találkozó és a pártelnök középpontba állítása egyáltalán nem tűnik elhibázott stratégiának. Különösen utóbbira hívnám fel újra a figyelmet: az »álruhában« az országot járó és a kiskutyás-kismacskás képeket posztoló Vona Gábor imázsépítése gőzerővel zajlik. A Jobbik ma sokkal inkább Vona pártjának látszik, mint négy évvel ezelőtt, ez a perszonalizáció amúgy a mostani - és esetleges jövőbeli - stratégiai fordulat esélyét is növeli, ahogy ezt a Fidesznél is láttuk, láthatjuk. 

3) A Jobbik számára az is szerencsés, hogy a politikai ellenfelek egyelőre nem foglalkoznak velük, kampánystratégiájuk nem irányul ellenük, így az a látszat keletkezik, hogy ők kimaradnak a »sárdobálásból«. A baloldal számára a céltábla közepén Orbán Viktor áll – ez racionális is -, míg a Fidesz kijelölt ellenfele a »Gyurcsány-koalíció«, célja pedig a kockázatminimalizálás – mindkettő racionális. A Jobbik így úgy tudja egyszerre támadni (és összemosni) mindkét ellenfelét, hogy közben nem kell jelentős ellentűzre készülnie. Emlékezzünk csak, hogy 2010-ben milyen sokat ártott a pártnak, amikor a Fidesz közvetlen (Orbán Viktor beszédeiben nyíltan állást foglalt a szavazatmegosztás ellen) és közvetett (sajtóban megjelent botrányok) eszközökkel támadni kezdte.”