Döcögő pluralizmus

„Az új választási rendszert még nem próbáltuk ki. Így csak formailag, jogtechnikailag lehet róla ítélkezni (bár politikai célzattal is igen sokan megteszik). A képviselőjelölési procedúráról viszont sok tapasztalatunk van már – láttunk jót és rosszat egyaránt. Jogerős ugyanis a listaállítás és a négy évvel ezelőtti hattal szemben, idén tizennyolc párt tudott országos listát állítani. Tényként jelenthetjük ki tehát, hogy a pluralizmus szélesedett, ami minden demokratikus elvet való ideológia szerint örvendetes kell, hogy legyen. A civil társadalom szempontjából pedig még inkább ünnepre ad okot – hisz a növekvő választék, az eltérő vélemények, a politikai mondanivaló sokszínűsége, mind-mind az állampolgárok szabadságát növelik. Nemcsak formailag, hanem tartalmilag is. A valós társadalmi igényeket pedig nem szűkíti semmiféle eljárási rend.

A pluralizmus a képviseleti demokrácia egyik legfontosabb alappillére. Definíciója szerint számos és különböző politikai törekvések egyszerre létezésének és versenyének valós lehetőségét jelenti. Egy olyan »játékteret« jelöl ki, ahol az érdekek, az értékrendek, a világnézetek, az ideológiák egymással egyenlő eséllyel versengő intézményekben (jelen esetben pártokba) valósulnak meg. Épp ezért furcsa, hogy leginkább a balliberális ellenzéknek nem tetszik a jelölési rendszer. Hisz a pluralizmus a klasszikus liberalizmus találmánya volt, megszülte, harcolt érte és ápolta egy évszázadon át. Mára azonban magára hagyta – sőt egyre inkább az ellenségévé vált. A mai liberálisok ugyanis nem úgy tekintenek önmagukra, mint a versengő ideológiák közüli egyik megnyilvánulásra, hanem mint az egyetlen elfogadható politikai normarendszerre, amely nélkül (szerintük) nincs is demokrácia. Voltaképp – megcsúfolva az egykori aranykorukat – a liberalizmus a pluralizmus ellenségévé vált.”