„A világnak, Európának, szűkebb térségünknek alighanem az lenne a legjobb, ha józanul belátná ezt mindenki, s ugyanúgy belenyugodna a Krím Ukrajnától való elszakadásába, mint ahogyan Koszovó, Málta, a Falkland-szigetek ügyét, vagy éppen Franciaország és más gyarmattartók vitatott tengerentúli területeinek státuszát is hallgatás övezi. Amúgy az ukrajnai felfordulással a demokrácia bajnokainak a következőket sikerült elérniük:
– Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai politikájának támogatottsága 75 százalék körülire emelkedett. Egy múlt heti adat szerint, ha most lennének elnökválasztások Oroszországban, 53 százalék szavazna Putyinra az egy héttel ezelőtti 48 százalékkal szemben.
– Az amerikaiak több mint 60 százaléka tartja erős elnöknekPutyint, s vele szemben 43 százalék mondja annak az amerikai Obamát.
– Az orosz televízió különféle vitaműsoraiban befolyásos, főleg Putyin-párti értelmiségiek rendre emlékeztetnek arra, hogy Oroszország, bár borzalmas áldozatok árán, de mindig visszaverte a nyugatiak támadásait. »Végül az orosz katona vonult fel Párizs fő útján és Berlinben is…«
– A vitaműsorokban magabiztosan beszélnek arról, hogy anno a Szovjetunió összességében jól jött ki a nyugatiak által elrendelt szankciókból, mert arra kényszerült, hogy mozgósítsa erőforrásait. A hidegháború éveiben vált atom- és űrnagyhatalommá, amelynek ma Oroszország az örököse, miután feltápászkodott a padlóról, ahova nem utolsó sorban a nyugati cégek, politikusok, a komprádor orosz újgazdagok mesterkedései nyomán a múlt század utolsó évtizedében került.”