„A kommunizmustól még nem sikerült megszabadulnunk. Pedig ma már alig van pár tucat jámbor lélek, aki kommunistának vallja magát, az a bizonyos 1848-ban elszabadult szellem még mindig itt kísért.
A rendszerváltás azt az illúziót ébresztgette, hogy a kommunisták szervezeteinek, intézményeinek, erő- és ideológiai központjainak felszámolása a kommunizmus gyors kimúlását vonja maga után, de hamar bebizonyosodott, ez csak önáltatás volt. Néhány csoportot valóban megszüntettek, ám azok tagjainak kapcsolati tőkéje továbbra is konvertálható maradt. Mások némi felszínes kozmetikázás után mint meggyőződéses demokraták büszkélkedtek, de valójában azokat a szervezeteket, amelyeknek a felszámolás lett volna a feladatuk, megszállták a felszámolandók, jelentős részben ők döntve el, mit és mennyit mentenek át a kommunizmusból a polgári demokráciába.
Ahhoz, hogy a polgárokat meggyőzzék a kommunizmust megszüntetni akaró szándék komolyságáról, a kommunista bűnöket be kellett (volna) vallani, részben jóvá kellett (volna) tenni, meg kellett (volna) büntetni. Az elmúlt huszonöt év kevésnek bizonyult ezek megvalósítására.”