Svájc, kezdet vagy végállomás?

„Ellentétben tehát sok hazai és nemzetközi híradás sugalmazásával a svájciak nem teljesen, hanem részlegesen korlátozták az EU-s bevándorlást. Ettől még egy ilyen kvótarendszer amellett, hogy rendkívül nehezen kiépíthető, szembe megy egy kiemelten fontos uniós alapértékkel (emberek szabad mozgása), amit a tagállamok és az EU vezetői nehezen fognak lenyelni, de nem lehetetlen, talán éppen a jövőbeli sikerek miatt. De miért gondolom ezt? Azért, mert véleményem szerint a mostani EU-s bevándorlási politika sokszorosan bizonyította teljes alkalmatlanságát a megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő kezelésére. Persze lehet szépíteni a dolgokat, de alapvetően azért a jelenlegi, »mindenki szabad mozogjon az EU-ban és kész« rendszer egyszerűen kontraproduktív és kész.

Egyrészről, mert növeli az EU-n belüli feszültségeket. Ne mondja nekem ugyanis senki, hogy a helyieket az Egyesült Királyságtól Hollandián át egészen Svájcig nem frusztrálja például az egyre növekvő lengyel, portugál vagy görög beszéd. Másrészről, mert a munkaerő szabad mozgása nem csökkenti minden esetben az EU gazdasági problémáit. Azért, mert például Németországban sok mérnökre lenne szükség, még sokkal több képzetlen EU-s állampolgár érkezik hozzájuk, mint képzett, akik ráadásul sok esetben nem is mérnökök, ergo sok esetben nem azok érkeznek és nem olyan számban, akiket a helyi munkaerőpiac valóban felszívna. Meglátásom szerint éppen ezért a feltétel nélküli bevándorlás minden érdekelt fél számára csak nehézségeket, és nem előnyöket okoz, amin változtatni kell. Természetesen, mielőtt megkapnám a szélsőséges jelzőt, hozzáteszem, hogy minden európai számára biztosítani kell a jogot, hogy egy jobb élet reményében eltarthassa magát és családját, vagyis, a szabad mozgás joga alapvetően jó és fontos alapelv. Azonban ennek nem szabad azt eredményeznie, hogy bizonyos emberek, politikusok és kormányok visszaéljenek vele. Érzésem szerint ezért ennek csak úgy van értelme, ha valamiféle keretrendszer közé van szorítva, mert annak, hogy valaki Budapesten koldul vagy Londonban, a két tagállam számára nincsen pozitív hozadéka.

A fentiek fényében tehát bízzunk a svájci politikusokban, jogalkotókban, hátha a saját problémájuk mellett a miénket is megoldják, és így a bevándorlás végre valóban egy olyan pozitív fogalom lesz, amilyennek valóban lennie kellene.”