Orbán alaptörvénye

„Aki a mi törzsünkbe tartozik, ahhoz a sírig hűek vagyunk. Az ellenfél a halálon túl is ellenség. E mentalitás magyarázza Orbán Viktor gesztusát, amellyel a ciklusát megalapozó alaptörvényt megköszönte évértékelőjében valakinek, akinek köze nem volt az egészhez, de mert leverték a babérkoszorút a fejéről, oda glóriát kell rajzolni alkalmas pillanatokban. Ezért hát, hála néked Schmitt Pál az alaptörvényért, mondta Orbán és ezzel elárulta, hogyan kell érteni mindent, amit mond.

Nem értelemszerűen, hanem rituálisan. Éppen az az értelme, hogy értelmen túli. Schmitt történetesen húsvéthétfőn írt alá 2011-ben, de ha ez kellett ahhoz, hogy a választások egyéves évfordulóját így ünnepelje, hát megtette. Ő is a rítusba kapaszkodott. »Mint a földbe vetett mag várja, hogy rendelt idejében szárba szökkenhessen«, olyan ez az alaptörvény, tört ki belőle spontán módon az aláírás után. Szökött.

Próbáljuk minden orbáni évértékelőben keresni az értelmet, a logikát, az üzenetet, és többnyire nem találjuk. Rögzíthetjük, hogy nincs benne szó programról, csak küldetésről, nem említi a demokráciát, a szegényeket, soha az árat, amit bármiért is fizetni kell. Mert nem ez számít. Csakis az összetartozás szertartása. Ezt mutatják a kora délután mélysötét öltönyt húzó férfiak, a különlegesen választékosan öltözött nők, akiknek nyilvánvalóan az a fontos, hogy ott legyenek, mint az Operában, és nem feltétlenül az, hogy mi lesz szegény Liuval, miközben Kalaf küzd a királynő kegyeiért.”