„Egyfelől nyilvánvaló, hogy a Fidesz politikájában és retorikájában tudatosan törekedett arra, hogy az elégedetlenség, a deprimáltság – a megosztó taktikák révén, illetve az agresszív és a politikától elundorító eszközök alkalmazása következtében – apátiát váltson ki csupán, és ne ellenállást, szervezett védekezést. 2010 előtt is sikeresen teremtettek pszichózist eredményes lejárató kampánnyal és mellébeszéléssel, mert arról, hogy milyen kormányzásra készülnek, szót sem ejtettek. Ma is pszichózist tartanak fenn, a kilátástalanság, a megdönthetetlen túlerő pszichózisát, amely nagy sebet kapott ugyan az ellenzéki összefogással és a gyurcsányozás hatástalanodásával, éppen az ellenzéki együttműködés miatt, de az nem változott, hogy uralják a médiateret befolyásoló kommunikációs eszközök csaknem teljességét. Így aztán olyan helyzet állt elő, hogy eredményesen életben tudták tartani az elmúltnyolcévező lejárató kampányok hatásait, mintegy ellenpontozva az azóta keletkezett rossz tapasztalatokat, skandalumokat. Sikeres az erővel szembeni kilátástalan küzdelem érzetének a fenntartása is.
A pszichózis eredményességéhez azonban 2010-ben is kellett és ma is kell a demokratikus térfél asszisztálása. Az apátia nem sorscsapás, amivel nem lehet kezdeni semmit. Kell tenni és meg is lehetne törni a pszichózist, mert ez inkább társadalompszichológiai probléma, mint közvetlenül politikai. Tévedés ezért azt hinni, hogy a politikusok vagy a pártok képesek maguk ezt a helyzetet kezelni, hiba tehát ezt elvárni, még nagyobb hiba ezért kizárólag őket okolni.”