Zavaros adásvétel

„Nálunk Magyarországon ez utóbbi az igazán adekvát kérdés, elvégre napi rutin, hogy bizonyos személyek kisebb és nagyobb cégek tulajdonosaivá lépnek elő, miközben egyértelmű, hogy erre nincs pénzük. Ez a magyar üzleti kultúra szerves része, már amennyiben ezt kultúrának lehet nevezni. Csak finnyog, aki a magántulajdon szentsége miatt aggodalmaskodik, elvégre egy-két szerencsétlen balesettől eltekintve még alig fordult elő, hogy a névleges tulajdonosok kilopták volna a céget az igazi tulajdonos alól. Itt, ha valaki vesz valamit, amire nincs pénze, nem jelenik meg nála hivatalból az adóhatóság, hogy jó napot, immár mind a négy lóláb kilóg, lenne-e kedves bemutatni, hogy legális jövedelemből tett szert egy vállalatra, nem, mondjuk, cigarettacsempészetből. (...)

Az is történelmi persze, hogy pont azt kellene elhinnie a közvéleménynek: a német tulajdonos menesztés helyett kölcsönad pár milliárdot médiavállalata itteni főnökének, akinek regnálása első két teljes évében 15 milliárd forint veszteséget termelt a csatorna, a korábbi évi veszteség mértékét háromszorozva, majd négyszerezve. Ezt a szakembert hitelezik, hogy vásárolja meg a csatornát, mert majd a nyereségből úgyis visszafizeti a kölcsönt.”