A szoboravatás válasz a Jobbik által erőltetett Horthy-kultuszra.
„Azzal, hogy egy ennyire fontos ügyben a kormány egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy történészek, szakértők, vagy akár a kerület polgárai bekapcsolódjanak a vitába, azt éri el, hogy ez az emlékmű a politikai csatározások táptalaja lesz. Pedig lenne miről vitázni, például a szobor szükségessége, kiválasztása, üzenete és elhelyezése terén.
Minimum két oka van arra a kormányzatnak, hogy a társadalmi párbeszéd helyett ismét az úthenger típusú jogalkotással végigvitt, vitát mellőző, jól bejáratott módszerrel éljen. Egyfelől, a Szabadság téri szoborállítás és a Corvinus-beli Marx szobor ledöntésére való kísérlet jól jön a választás előtt, amikor a kormánynak egy sokkal súlyosabb ügyben, Pakssal kapcsolatban elfogytak az érvei, miközben a média módszeresen ráolvassa szélkakaskodásait, hazugságait. A szoborüggyel vélhetően tehát a közfigyelmet próbálják elterelni az atommutyiról.
Másrészt, a Szabadság téri szobrot az április 6-ai választások előtt csupán néhány héttel fogják felavatni, a legnagyobb választási hajrában. Így a szoboravatás másik oka, hogy az válasz lehet a Jobbik által erőltetett Horthy-kultuszra. Ezzel pedig egyben egy kísérlet arra, hogy megszerezze a szélsőségesek szavazatát az országgyűlési választásokon.
Mégis talán a legnagyobb baj az, hogy lassan visszajutunk a rendszerváltás előtti időkbe, amikor állami szinten ment a történelemhamisítás, politikai megrendelésre.”