A feltétel nélküli alapjövedelemről

„Igazi komoly megtakarításként jelentkezik, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem értelmesen kiválthatja a mára dzsungelszerűvé terebélyesedett és igen nagy adminisztrációs költségekkel működtetett segélyezési rendszert. Bár kritikus élethelyzetekben továbbra is szükség lehet jövedelem-teszten nyugvó segélyekre, azok az új elosztási rendszerben parciális szerepet töltenek be, ráadásul folyósításuk az alapjövedelemhez kapcsolva egyszerűsíthető.

A feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben leggyakrabban felhozott érv, hogy »lenevel« a munkáról. Bár a közvélekedés úgy tartja, hogy a szegények nem kis részben azért szegények, mert »dologtalanok«, a valós tények erre rácáfolnak. Kutatásokból tudjuk: a  legszegényebbek több időt fordítanak munkára, mint a szerencsés többség. Csakhogy az ő munkájuk láthatatlan marad az informális gazdaság és a háztartások közötti szívességi munkacserék vastag függönye mögött. Azzal, hogy nem kérdez a munkavégzésre, az új járandóság utat nyit e fekete munkák kifehérítésére, és kifejezetten ösztönöz »rendes« munkák elvállalására, amennyiben elhárítja a pénzhiánynak betudható röghöz kötöttséget. Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni a nemzetközi tapasztalatot: ott, ahol bevezették, a feltétel nélküli alapjövedelem birtokában egyértelműen nőtt a legszegényebbek munkavállalása.

Az új járandósághoz pénzben aligha mérhető, mégis igen fontos további hozadékok társulnak. A legfontosabb a feltétel nélküli alapjövedelem kiemelkedő kohézív ereje. Azáltal, hogy egységes rendszerbe vonja az újraelosztási részesedéseket és okafogyottá teszi a jövedelem-teszthez kötött segélyek döntő részét, új állampolgári jogegyenlőség alapjait teremti meg. Mindezen túl, ösztönöz a szegénységért viselt történeti, társadalmi és egyéni felelősségek új mérlegének felállítására és új felfogáson nyugvó közpolitikák kimunkálására.”