Na jó, de akkor kire szavazzak?

„Nullától százig terjedő skála, ahol a nulla Mesterházy (0) és a százas Széchenyi István (100). Az értékelési szempontok teljesen szubjektívek (komolyság, hitelesség, vízió, becsületesség, rendszeresség, tekintély, vonzerő, kiállás, drámaiság, kontextualitás, magyar sorstudat, sikeresség, akaraterő, realitásérzék, bölcsesség, megfontoltság, ravaszság, szervezőerő, uralmi képesség, áldozatosság, sikeresség megint stb. stb.), függenek a történelmi helyzet bonyolultságától, és pont annyira szubjektívek, mint egy átlagos választóé, aki nem fogja rendszerezni vagy súlyozni ezeket a tulajdonságokat, amikor választ. Mégis, egy szóval, egymáséval alig összemérhetően, a politikusok súlyáról beszélek néhol csak megelőlegezhetően, történelmi távlatban, idevéve néhányat, akikre már értelemszerűen nem lehet szavazni.

Fodor (+0), Vona (+0), Gyurcsány (5), Schiffer (10), Bajnai (15), Batthyány Lajos (25), Orbán (30), Németh Miklós (35), Nagy Ferenc (35), Nagy Imre (50), Antall József (50), Horn Gyula (50), Tisza István (60), Kossuth (70), Horthy (70), Bethlen (75), Kádár (75), Deák (80), Tisza Kálmán (85).

Két megjegyzés. Egy, Bajnai tavaszi (max.) pontját jelöltem, amikor világossá vált számára, hogy a múlt őszi (egyébként 2 pontos, »pajzsra emelnek úgyis«) énje kudarcot vallott, és egy rosszul megírt drámába, de mégiscsak drámába illő küzdelembe kezdett a szocikkal, amit idén őszre elbukott.* Gyurcsány értékelése az idei október végi csúcsát tükrözi, mára 0-hoz konvergál. Kettő, az értékelés nem tükrözi egyik politikus (valamikori) kormányzati produktumát sem. Kizárólag a politikusi-vezetőit.”