„Orwell elhatalmasodó bűntudatának a megsemmisülés volt az egyetlen gyógyszere. Veszélyeztette életét Burmában, elment a spanyol harctérre, ahol az életét adta volna, Londonban volt, amikor a nácik bombáztak, majd orvosi előírásokat is mellőzte, amikor már gyenge volt. Jellemző, hogy Angliába telepítette a regényt. Azt mondta, azért: »A könyv helyszínéül azért választottam Angliát, hogy hangsúlyozzam, hogy az angolul beszélő népek nem születtek jobbnak, mint mások, és hogy az önkényuralmi rendszerek bárhol hatalomra juthatnak, ahol nem küzdenek ellene.« Na ezt kéne elmagyarázni néhány űrmagyarnak, hogy születésénél fogva nem magasabbrendű E.T.-nél.
Komoly kísérletek zajlottak már, hogy Orwellt jobb- vagy éppen ilyen-olyan baloldaliává varázsolják. Mintha nem lenne egyértelmű: minden önkényuralmat megvető, eszméi iránt elkötelezett, az emberben mindig bízó baloldali entellektüel volt, akit az érzelemmentes technokratáktól is rázott a hideg. Az ő baloldalisága nem kérdés, nem úgy azoké, akikről írt, s akik az ő eszméi nevében követték el gaztetteiket.
Idealista és humanista volt, de evidenciaként kellett csúcsdisztópiákat írnia, s szélsőségesen pesszimistává válnia. Hogy az volt, arról árulkodik összegzése: »Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.«
Minden idealista mozgalom azért jött létre, minden baloldali kísérlet azért indult, hogy ne legyen igaza. Aztán mind inkább az lett.”