„Ha a Karácsonyt a vásárlási lázzal, a vacsoráért való izgulással, az ajándékok csinosításával töltjük csupán, a szeretet pedig elhalványul a sok-sok bosszúság miatt – akkor nem éljük meg az ünnepet igazán. Mert nem a lényegére, a szeretetre figyelünk.
Ha viszont a szeretet helyezzük előtérbe; ha az együvé tartozást követjük, ha keressük azokat a közösségeket, amelyeket a szeretet tart össze, akkor helyesen ünneplünk. És sokkal boldogabbak leszünk, mit sem törődve azzal, ha a bejgli kicsit csúnyácska, ha az ajándék szegénykésebb, csomagolása kevésbé csillogó; és ha az a bizonyos pohár ital is keserűbb, vagy csak félig van töltve…
A Karácsony tehát, ha valóban követjük Jézus tanítását, akkor nem más, mint a szeretet ünnepe. Melynek megélése mégis nehéz feladat manapság. Mert önzetlenül szeretni nem könnyű. Meg kell küzdeni érte. Le kell győznünk hozzá anyagi és önző vágyainkat. Át kell érte lépni az Én, az Ego határait. De bennünk van a csírája, a lehetősége, hogy kifejlődjön; csak nevelgetni, dédelgetni kell. A Karácsony jó alkalom a szeretet gondozására.
Kár, hogy csak egy, vagy kettő-három napról van szó…”