Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Lehet szörnyülködni Amerikán, mit meg nem enged magának, fel lehet vésni a nevét a többi ellenség közé.
„Hanem volna itt egy-két érdekes dolog, amelynek kivizsgálására tényleg össze lehetne hívni pár bizottságot. Hogy messzire ne menjünk, mit kerestek a kínaiak a Külügyminisztérium szerverein, és mit találtak, illetve ki fog minket megvédeni a keleti széltől, ha egyszer tényleg feltámad?
Esetleg, ha már Kelet, milyen eszközökkel győzködi Moszkva a magyar kormányt a paksi atomerőmű kibővítésének hasznáról, és ez a történet milyen hatással van az ország szuverenitására? Az sem éppen nyugati probléma, hogy mit csinált a szlovák titkosszolgálat a kilencvenes években nálunk, hogyan befolyásolta robbantásokkal, netán gyilkossággal a választásokat – akkor külföldi érdekcsoportok kiket és milyen céllal támogattak Magyarországon érdekeik érvényesítésére? A Gripen-ügy részletei is izgalmasak lennének: miért tartja úgy a fél világ, hogy magyar pártokat jelentős összegekkel megvesztegettek a 2001-es vadászgép-vásárlási döntés előtt?
Ha föl vagyunk háborodva azon, hogy az amerikaiak még tulajdon szövetségeseik titkaira is kíváncsiak, vajon előfordulhat-e, hogy a magyar titkosszolgálatok sem sokkal különbek, netán nemzetközi szervezeteknél, például az EU-nál dolgozó magyarokat próbálnak beszervezni, hogy rajtuk keresztül információt szerezzenek a kormány politikáját értékelő testületekről, befolyásolják azok működését?
De hát ilyesmiről nem érdeklődik se a Fidesz, se a Jobbik. Őket főként az izgatja, nem lehetne-e a kampányban Amerika ürügyén Bajnait, Gyurcsányt, Mesterházyt abajgatni.”