20 kérdés – 20 válasz az atomerőmű-bővítésről

„1. Biztonságos-e a Paksi Atomerőmű (a jelenlegi 4 blokk)?

A 40 évvel ezelőtti szovjet tervek alapján épült – és fő teherhordozó elemeit tekintve máig változatlan technológiájú – atomerőmű ma már sem korszerűnek, sem biztonságosnak nem tekinthető. Az erőműből konstrukciós okok miatt »gyárilag« hiányzik az a másodlagos konténmentnek nevezett biztonsági köpeny, amely egy esetleges reaktorrobanás esetén a sugárzó anyagok környezetbe jutását megakadályozhatná. A létesítményben fennállása során sosem végeztek független (egzisztenciális szempontból nem az erőmű fennmaradásában érdekelt) szakemberek olyan anyagszerkezeti vizsgálatokat vagy nyomáspróbát, amely megmutatná, hogyan viselkedik a rendszer extrém körülmények, például robbanás esetén.

2. Megoldottnak tekinthető-e az atomerőműben képződő radioaktív hulladékok kezelése?

A kiégett fűtőelemeket jelenleg »ideiglenesen« az erőmű szomszédságában tárolják. Elhelyezésükre vagy feldolgozásukra nincs gazdasági és környezeti szempontból is fenntartható forgatókönyve a tulajdonosnak.

3. Van-e az erőműnek olyan felelősségbiztosítása, amely egy esetleges (mondjuk a fukushimaihoz hasonló) nukleáris baleset kárait kezelni tudja?

Nincs ilyen felelősségbiztosítás – már a 2003-as üzemzavarkor kiderült, hogy a károkat az adófizetőknek és az áramfogyasztóknak kell állniuk.

4. Szükség van-e a magyar energiarendszerben jelenleg két új paksi blokkra (gyakorlatilag egy új atomerőműre)?

Nem állnak rendelkezésre megbízható előrejelzések arról, hogy milyen lesz a magyar energiafogyasztás 2030 körül, amikor az új paksi blokkok üzembe lépnének. Az viszont bizonyos, hogy a jelenlegi áramfelhasználási és piaci trendek nem indokolják az üzemidő-hosszabbítás és a bővítés párhuzamos végrehajtását. A magyar rendszerben jelenleg túlkapacitás van, kihasználatlanul állnak az újonnan megépült 400 MW-os gázturbinás erőműveink. Az áramfogyasztás a belátható jövőben nem nő, az energiahatékonyság növelése gazdasági és környezetvédelmi kényszer, a megújuló energiaforrások szerepe bővül (az áruk pedig csökken) – ezek a tények a paksi bővítést nem teszik indokolttá.

5. Mennyibe kerülne a két új blokk felépítése, és hogyan lehetne finanszírozni?

A kormányzati becslések 3-4000 milliárd forintról szólnak. Ennél a projekt csak drágább lehet: a közelmúltbeli illetve a jelenlegi európai hasonló beruházások közös jellemzője a drasztikus idő- és költségtúllépés (az eredeti tervekhez képest). A fenti összeg a magyar GDP 10-13 százaléka, amit a kormány a költségvetés jelen helyzetében nyilván nem tud belső forrásból biztosítani, és az eladósodottságunkra való tekintettel egy ilyen volumenű hitel felvétele is nehézségekbe ütközne (Magyarország jelenleg a »bóvli«, vagyis a befektetésre nem ajánlott kategóriába tartozik).”