Megkövetem Vadai Ágnest

„Szombaton, amikor Gyurcsány Ferencet ismét elnökévé választotta a szakadár szocialisták DK elnevezésű csoportja, csak annyi történt, hogy az eddigi négy mellé egy ötödik alelnököt is választottak. Eredetileg csak annyit akartam erről írni, hogy az elnök újraválasztása semmiféle izgalmat nem vált ki a hazai politikai életben. Végül Vadai bekerülését említettem meg, s tapasztalva, hogy a képek hozzák a nézettséget, kitettem róla egy fotót. Megvallom, nem a legelőnyösebb képet kerestem. Siettem, mert színházba készültem, s amikor egy kellően visszataszító képre bukkantam, azzal illusztráltam az egyébként semleges szövegű bejegyzést.

No, megindult a hozzászólások áradata. Megrémültem. Nem a túloldali beírók durva, sok esetben trágár gyalázkodása lepett meg, hanem a jobboldaliak szövege. Az ő beírásaikból fogtam fel, hogy hibáztam. Vadai egy korábbi képének az előrángatása olyan volt, mint amikor valakinek a testi hibájával viccelődnek, olyannal, amiről nem tehet. Írtam egy-két csitítónak szánt választ, töröltem egy-két olyan beírást, amelyet talán a kuruc.info sem tolerálna.

Estére azután kiderült, hogy a kép a jobboldaliakból a legrosszabbakat hozza ki. Megértem, mert sok olyan pofont kapunk, amitől fölforr még a legbéketűrőbb ember vére is. Amolyan tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette állapotban vagyunk, s lám, én is eldobtam a Vadai malomkövet.

Azt mondtam magamban: kár volt. Hibáztam. Olyan eszközt alkalmaztam, ami nem segíti a politikai kutúra növekedését, hanem épp rongálja azt. Mert a minősíthetetlen balos beírások csak olajat öntöttek a tűzre: egyre keményebb lett a mi oldalunk is.

Ez pedig nem vezet sehová. Nem gyalázkodásban kell legyőzni a többieket, mert abban ők a jobbak. Hazug kampányra sem úgy kell válaszolni, hogy mi még nagyobbat próbálunk hazudni, mint ők. Ezért, bár a fotó meghozta amit vártam tőle, azaz valahol két és háromezer között látták, töröltem az egészet.

Kérem a Fidesz-KDNP híveit, hogy erősítsük egymást az önuralom terén. Biztos vagyok abban, hogy ha erre képesek vagyunk, több megbecsülést és szavazatot kapunk, mintha durvasági versenyt akarunk nyerni.

A frissen választott DK alelnököt pedig megkövetem, s viszonzást nem várok.”