„Ugye néha azért az is tudatosul, hogy a kritikánk független (mint mondtam nem kapunk érte ellenszolgáltatást) és mindenkor borvidékek, termőhelyek iránti szerelemből és a mértékadó borászok iránti tisztelettel alkotunk és formálunk véleményt? (Legalábbis nekem nincsenek és nem is voltak soha olyan perverzióim, hogy lejárassak bárkit vagy bármit fölöslegesen.)
A borász is teszi a dolgát a szőlőben, pincében, mi is tesszük a mienket: leírjuk, amit látunk és és érzékelünk a mindenkori és erősödő (hazai és nemzetközi) elvárások tükrében, melyeket a fogyasztók jogosan támasztanak felénk. Azt gondolom, ez minden szakma fejlődésének fontos alapköve kell, hogy legyen. Nincs ez másképp a bor esetében sem. – Az ingyen palackok, hirdetési bevételek, barterek miatt kegyeskedő dícséretekből nem lehet újabb szintekre eljutni. Márpedig a cél ez lenne.
A cél a száraz tokajival is az, hogy tényleg ott legyen, ahova sokan ma is ugyanúgy szánjuk 2000 óta: a világ legjobb száraz fehérborai közt. Ha most vannak is szkeptikusok, az csak egyvalamit jelenthet: újabb és újabb kérdéseket föltenni és megkeresni a helyes válaszokat rájuk… Én hiszek abban, hogy ezt lehet együtt is, sértődések nélkül…. Tudom, hogy borászok is vannak, akik hisznek ebben.”