„Szászavinc halott, de története korántsem ért véget. Állandó környezeti veszély, a folyamat pedig visszafordíthatatlannak látszik. Szászavinc csak egy szimbolikus áldozata a számtalan erdélyi réz-, ezüst- és aranybányában használt cianidos technológiának, aminek része az ezer méteres hegyek szó szerinti értelmében vett elbontása és elhordása, a völgyek mérgező üledéktárolókként történő »hasznosítása«, illetve az, hogy a patakokat és folyókat ipari elvezető csövekként alkalmazzák, kipusztítva az élet utolsó jeleit is belőlük. De hová folynak azok a folyók? 2000-ben a nagybányai román-ausztrál tulajdonú Aurul bányavállalat balesete kapcsán megtanultuk, hogy a Kárpát-medence vízgyűjtőjeként funkcionáló Magyarországnak a bőséges vízellátásból nem csak haszna származik, hanem mások felelőtlenségéért is meg kell fizetnie.
Szászavinc sem az utolsó példázata ennek a jelenleg végeérhetetlennek tűnő krónikának, hiszen az EU tagállam Romániában 2016-ra tervezik az Erdélyi Érchegység egy másik, Szászavinc melletti bányájának megnyitását Verespatakon. Ezúttal egy nagyrészt kanadai tulajdonú cég kíván 300 tonna aranyhoz és 1600 tonna ezüsthöz jutni. Az »aranyásók«célpontja most egy olyan falu, ahol már Kr. e. 550–450 között is bányásztak aranyat – csak éppen nem ciánnal, nem a természet könyörtelen kizsákmányolásával, egyszerűbben fogalmazva: nem ilyen áron – és ahol a rómaiak 2000 éves labirintusszerű, földalatti folyosórendszerei a mai napig látogathatóak. A természeti rombolás mellett tehát egyedülálló régészeti értékek is megsemmisülnének.
A projekt mellett sűrűn emlegetett érv, miszerint a cég munkalehetőséget biztosít a helybelieknek, csupán a rövid távban gondolkodókat nyugtathatja meg, hiszen az mindösszesen tizenöt évig tervezi a kitermelést. De mi lesz ezután? Nem nehéz megjósolni: a bánya bezár, a munkahelyek megszűnnek, a lakosok ellehetetlenednek, megbetegednek, az egykor fenyvesekkel borított, zöld hegyeken évszázadig tátong majd az ember okozta seb, szivárgó mérge pedig vörösre festi majd a holt vidéket. A kérdés csak az: valóban Verespatak lesz a jövő Szászavince?”