„Az oligarchikus politikai piacon a verseny nem csak abban az értelemben korlátozott, hogy választási jogszabályokkal, a (gazdasági, tömegkommunikációs, szellemi) erőforrások koncentrálódásával, és az állam privatizálásának eredményeként (nálunk összesen két teljes értékű) résztvevőre szűkül, hanem ezen felül abban is, hogy a részvevők között a verseny erősen korlátozott, háttéralkuk mentén, a közös érdekek folyamatos egyeztetésével, adott esetben az állami erőszak eszközeinek bevetésével a kisebb vagy potenciális szereplők ellehetetlenítése és kizárása közepette zajlik, a társadalom alávetése mellett és céljából. A rendszer precíz neve talán az oligarchikus kartell lehetne. Ebben a rendszerben szabadságról beszélni enyhén szólva illúzió.
A pártok (aktuálisan a Fiatal Demokraták és az MSZP) közötti oligarchikus egyeztetésekre számtalan nyilvános bizonyíték vagy elérhető bizonyítékok híján elszórt tanúvallomások, célzások, informális tudás van kezdve a spontán privatizációval és az állami vagyon elosztásával, a közbeszerzésekből való egyeztetett részesedéseken és a hazai és nemzetközi alvilági nagy bulikban (pl. az olajszőkítésben, a Gripen-ügyben, a játékkaszinó piac átalakításában) való felső vagy középszintű közös részvételen át az ügynökkérdés, Hernádi stb. fedezéséig, de hosszú még a lista.”