Gyurcsány, a kemény dió

„A választási matematikusoknak minden bizonnyal igazuk van abban, hogy a volt kormányfővel szemben még mindig akkora az ellenszenv, hogy azt nem semlegesíti néhány tornateremnyi vonzerő – Gyurcsány többet vihet, mint hozhat.

De az adatokból azt nem látni, hogy Gyurcsány teljes kiiktatása esetén hányan rohannának fejvesztve bizalmukról biztosítani a maradó két párt külön listás összefogását. Az egyezséggel viszont az MSZP inkább nyerne, az Együtt–PM pedig magyarázkodásba kezdhetne, mert (ha áttételesen is) egy gyékényen árulnak az »elmúltnyolcév« fő bűnbakjával. A DK önálló indulása ugyanakkor könnyen fordított Dugovics Titusz-i tetté válhat, ami megrengetné a baloldali szavazók lelkivilágát. (...)

Mert tényleg létező faktor a Gyurcsány-utálat, szorosan emögött azonban ott van az MSZP-averzió, és bőven akad, aki Bajnait nem kedveli.

A kormánnyal elégedetlenek tábora ezért is vegyes. Fölösleges mimikrit játszani, mert aki közülük egyáltalán meggyőzhető, sejti már, hogy úgy választ majd külön utakat, hogy azok a végén összeérnek. Az MSZP keményen balra fog politizálni, a DK és az Együtt mutathat fel »nyugatos«, egyszerre szociális és piackonform alternatívákat. Ideje volna tehát arra koncentrálni, hogy ezek a külön utak érzékelhetővé váljanak, de úgy, hogy győzelem esetén képesek legyenek megint összeérni. Iszonyú nehéz, de ha sikerül, az már-már korszakváltás.”