A háború árnyékában

„Ferenc pápa olyan pillanatban hagyatkozott a világ lelkiismeretére, amikor Szíria partjai mellett felvonult a csapásmérő hadigépezet, s a beavatkozást leginkább akarók már – egyébként szintén a világ lelkiismeretére apellálva – az agresszió kommunikációs előkészítésének hajrájában, Aszad rezsimjének bűnösségét igazolandó, ártatlan szenvedők képeivel árasztják el saját tévécsatornáikat. Félreértés ne essék, ezek a nagy valószínűséggel hiteles képek elborzasztók, s az öldöklést tényleg meg kellene állítani. Csakhogy ez az igazságérzet két és fél évig valahogy nem horgadt föl, pedig a polgárháborúnak már több mint százezren estek áldozatul, míg a menekültek száma milliós nagyságrendű.

A regnáló szír hatalom hivatalos szerződésekkel beszerzett orosz fegyverzetét kidomborítva ez a propagandagépezet arról is mélyen hallgat, hogy a vérontást segítve éppen az Egyesült Államok és szövetségesei fegyverzik fel és képezik ki a felkelőket. Közben az esztelen vérontást megelégelők legfeljebb fél szívvel szorgalmazzák, hogy az érintett felek Genfben egy asztalhoz ülve próbálják feloldani az ellentéteket. Arról is viszonylag kevés szó esik, hogy a képlet nem fekete-fehér, s a hatalomra törők ugyanúgy nem a demokrácia elkötelezett bajnokai, mint a velük szemben a status quót sikeresen tartók. Egy fordulat esetén például a Szíriában élő keresztények szedhetnék a sátorfájukat, ha kedves az életük, arról nem is beszélve, hogy a térség milyen, az eddiginél is nagyobb és kiterjedtebb válságba süllyedne.

A G20 szentpétervári találkozóján az egymás mellett elbeszélő vezetők azt is igazolták, hogy maguk sem nagyon bíznak már a diplomáciában, s az erőszakhoz vezető útra lépve nyíltan a jelenlegi világrendet jelképező szervezetek megkerülését hirdetik. A háború árnyékában élünk tehát, ahol már tényleg csak a hitben és az emberiség erkölcsi érzékében lehet bízni.”