Helyzetjelentés

„Jelentem, TGM hogy úgy mondjam, »különösen viselkedik«. Bár lehet, hogy velem van a probléma, amiért HVG-t egyáltalán a kezembe veszek. De hát a reakcióért nem lehet napi huszonnégy órában küzdeni, szórakozni is kell. Igen, ott jelent meg Tamás Gáspár Miklós legfrissebb írása Baloldaliak címmel.

Ez a kedvenc részem: »A marxizmus nem a kis híján kétszáz esztendős Karl Marx műveinek korpusza, hanem önálló elméleti műfaj vagy műnem, amely most is alakul, rengetegen dolgoznak rajta, többek között Kelet-Európában is – kivéve az egyetlen Magyarországot, amely maga a reakciós fekete lyuk a baloldal világtérképén.« Soha nem tudtam felfogni, miért tartják TGM-et hatalmas filozófusnak. Megmondom őszintén, én nem értem, amit ír. S nem azért, mert tanulatlan lennék vagy szövegértelmezési problémáim adódnának, egyszerűen mintha egy más nyelvet beszélne. Mást értene adott szavakon. Az egész írásnak se eleje, se vége, nem látom, honnan hova és miért akar kilyukadni.

Egyszer egy régi publicisztikámban karlevágás kilátásba helyezésével akartam figyelmeztetni valami borzalma miatt, de nem látom, hogy elfogadta volna a feléje nyújtott segítő kezet, megszívlelte volna jó szándékú észrevételem, mert tovább botorkál a sötétség felé. Nem iszik a Tamás, talán fű. Mert valami csak kiváltja a jelenséget. Ha van felesége, szóba jöhet még a nadragulyatea. (Amúgy állapota már az újságosbódék borogatására irányuló felhívása óta közismert.) Egy ismerősöm a minap a sokadik sör után elkezdte bizonygatni, hogy TGM a legnagyobb élő magyar marxista vezéregyéniség, aki még Szanyinál is hatalmasabb. Nem álltam le vele, elhittem neki.”