Végére járunk, mi is történt valójában

„– Mindazok fényében, amikről eddig szó volt: milyennek értékeli a rendőrség és általában az irányítása alá tartozó szervezetek erkölcsi állapotot, és ezzel összefüggésben az ország közbiztonságát?

– Meggyőződésem, hogy a rendőrség erkölcsi és morális állapota lényegesen jobb, mint korábban volt. A vezetők elhivatottabbak, ami részben a világos feladat-meghatározásnak köszönhető – mindannyian tudják, mit várunk el tőlük, meddig terjed a mozgásterük –, részben pedig annak, hogy az utóbbi években a rendőri vezetői munkában nagyobb hangsúlyt kapott a szakmaiság. Aki egy adott poszton nem képes a tőle elvárt szintet teljesíteni, leváltjuk, más beosztásba helyezzük. Ez nem büntetés, nincs harag. Sem az érintettnek, sem a testületnek nem jó, ha valaki olyan beosztásban dolgozik, ahol nem képes megfelelni az elvárásoknak. Ez persze nem zárja ki, hogy más munkakörben kiválóan teljesítsen. Ami pedig az ország bűnügyi mutatóit és közbiztonságát illeti: javul, de bőven van még tennivaló. És tesszük is a dolgunkat. (…)

– Elkészült az új büntetés-végrehajtási törvény koncepciója. Marad a »csukjunk be mindenkit jó hosszú időre« politikája, minek hatására már most is túlzsúfoltak és egyre zsúfoltabbak a fegyintézetek, teret engednek alternatív megoldásoknak is?

– A börtönök azért zsúfoltak, mert a hatóságok jól, a korábbiakhoz képes hatékonyabban dolgoznak, és mert néhány jogszabály-módosítás korábban nem létező büntetési tételeket vezetett be. Ezzel együtt a büntetés-végrehajtás területén már eddig is sok és jelentős változást vezettünk be. Mindenekelőtt szakítottunk azzal a gyakorlattal, hogy csak aki akar, az dolgozik a börtönben. Nem volt tartható tovább az a gyakorlat, amelyben azok, akik egyszer már jókora kárt okoztak a társadalomnak, büntetés gyanánt az adófizetőkkel tartatták el magukat. Mindenkinek, akinél nincs valamilyen kizáró ok, dolgoznia kell, és tanulni, továbbképeznie magát, hogy szabadulása után esélye legyen visszailleszkedni a társadalomba. Jelentős beruházásokkal tízezer ember ellátására képes pékséget hoztunk létre, a rendőrséget a börtönvállalatok látják el ruhával, cipővel. Már a honvédség is érdeklődik a büntetés-végrehajtásban készített bakancsok iránt, miután azok minősége az ő igényüket is kielégíti. Kezdetektől hangsúlyoztuk: az a célunk, hogy a börtönök fenntartása, a fogva tartottak ellátása minél kevesebb pénzébe kerüljön a társadalom törvénytisztelő részének. Az elítéltek tartsák el magukat.”